2008. szeptember 19., péntek

Pratítja szamutpáda, Függô keletkezés

(tib. rten cing 'brel ba, szkt. pratítja szamutpáda) Függő Keletkezés,
   A buddhista tanításainak egyik sarkköve, noha nincs egy konkrét szútra, amiben a 12 láncszemről beszélne. Valószínűleg később állt össze ez a tanítás.
   Első  forrása a Rizspalánta szútra (Sálisztamba sutra) a krisztus utáni elsô századból, melyet az egyik legrégibb mahájána szútrának tartanak. Ebben a szútrában a Buddha összekapcsolja az anátman és a karma tanítást az 5 szkandhával. 


A függô keletkezés bonyolult rendszerét külsô és belsô szinten magyarázza, a külsô szint a természeti kép, a belsô szint pedig a tudati folyamatok ehhez párosítása.
A függô keletkezés rendszere röviden:
- a dolgok eredete a nemtudásban (avidjá) keresendô,
- a nemtudás a akarati késztetéseket hoz létre
(szanszkára),
- ebbôl tudat(osság) áll össze
(vidzsnyána),
- ami a tudat és a test létrehozôja (személyiség, és önazonosság) (
náma-rúpa),
- ez a 6 érzékszerv alapja (5 fizikai és a tudat)(
sad-ájatana),
- a 6 érzékszerv kapcsolatba lép a külvilággal (
szparsa),
- az érzékszerveken létrejönenk az érzetek (
védaná),
- ezek sóvárgást szülnek (trisná),
- majd függôséget (
upádána),
- s végül létesül valami új (bhava)
- ez a létesülés megszületik (játi),
- majd, mivel változásnak alávetett: öregedik (jará), megbetegszik, és elmúlik: meghal (marana).

A természeti párhuzam egy növény növekedésének különbözô állapotait írja le, amivel szorosan kapcsolatba hozza a karma (az ok és okozat törvényének) tulajdonságait is. Itt arról van szó, hogy az elültetett mag megfelelô körülmények között ha növekedik, akkor különbüzô átugorhatatlan fázisokon át végül újabb magokat fog teremni, amelyekbôl újabb növények kelnek majd ki. Ez a rendszer analóg a világban bármilyen folyamattal, ahol az emberi cselekedetek hatással vannak a környezetükre.

Nincsenek megjegyzések: